Új félév, új remények

Megkezdődött a reghét. Aki nem tudná, annak elmondom, hogy ez a regisztrációs hét rövidítése. A gólyák már itt vannak, és mi seniorok lelkesen segítgetjük őket. Látva a lelkesedésüket eszembe juttatta, amikor én voltam beköltözésen. Megismertem egy csomó mindent, mivel voltam gólyatáborban, ezért sok ismerős arc vett körül. Izgi volt ez az új világ, és esetlen voltam benne, de legalább nem voltam egyedül. Azóta ez a lelkesedésem megkopott kicsit, de most a gólyák megint visszaadták nekem. :)

Szeretek seniorkodni. Pont ezért. Jó látni, hogy segíthetek nekik, amikor szükségük van rá. Vagy rám. És közben akaratlanul ők is segítenek nekem, hogy ne veszítsem el a motivációmat és továbbra is akarjam csinálni.

Tudnotok kell, hogy nagyon nem könnyű az egyetem. És lányként még nehezebb. Amikor a sokadik olyan tárgyadat tanulod, amivel igazából nem is akarsz foglalkozni később, de muszáj, hogy kapjál diplomát, nehéz fenntartani az akarást. Mert ez akarás kérdése elsősorban. Sok évfolyamtársam kibukott, többen másodszorra kezdték meg, reménykedve hogy most sikerülni fog. Velem ez nem történhet meg. Legalábbis nagyon kell akarnom ezt, hogy így legyen.

Ezért határoztam el, hogy most be fogok járni, jobban fogom akarni mint eddig. De nem akarom a közösségi életet feladni. A seniorkodást sem. Mert ezek tartanak életben, tartják bennem életben az akarást.

Holnap este vártúra lesz. Már várom ezt is. Lehet sok érdekeset mesélni, és persze a Vár sem egy utolsó szempont.