Gólyabál 2010

Tegnap megvolt. És csak most sikerült felkelnem, de még mindig fáradt vagyok és sajognak a lábaim a magassarkútól és a sütéstől. Hogy ez a kettő hogy jön egymáshoz, mindjárt elmagyarázom nektek.

Nem szeretek kiöltözni nagyon, ezt tudni kell rólam, de a gólyabál kedvéért megtettem. És megérte. Most is, hogy már nem gólyaként veszek részt rajta. Akkor igaz jobb volt, mert új volt és főleg az én évfolyamom volt ott. De így is megéri, azt hiszem. Most is a hajóval érkeztem (bár most én szolgáltam fel rajta :) ), majd a bálon megnéztem a gólyák táncát, a seniorokét, meghallgattam a gólyák eskütételét, táncoltam, fotózkodtam, majd beálltam a pizzáschba dolgozni, hogy ne maradjanak éhen. Közben pedig hallgattuk a koncerteket, mivel pont a mögöttük lévő helyiségben sütöttük a pizzákat.

Hallgató Képviselet

Áááááá, megválasztottak engem is. Benne vagyok a hallgatói képviseletben. Bár mindenki azt mondja, hogy a lányoknak könnyű, mert rájuk automatikusan szavaznak, de nem érdekel. Nagyon sok mindent szeretnék csinálni. Persze a többit sem akarom abbahagyni, vagy kevésbé jól csinálni. A következő gólyatáborban már én is ott leszek nemcsak mint senior, hanem mint HK-s is.

Öröm bódogsá :)

Új félév, új remények

Megkezdődött a reghét. Aki nem tudná, annak elmondom, hogy ez a regisztrációs hét rövidítése. A gólyák már itt vannak, és mi seniorok lelkesen segítgetjük őket. Látva a lelkesedésüket eszembe juttatta, amikor én voltam beköltözésen. Megismertem egy csomó mindent, mivel voltam gólyatáborban, ezért sok ismerős arc vett körül. Izgi volt ez az új világ, és esetlen voltam benne, de legalább nem voltam egyedül. Azóta ez a lelkesedésem megkopott kicsit, de most a gólyák megint visszaadták nekem. :)

Szeretek seniorkodni. Pont ezért. Jó látni, hogy segíthetek nekik, amikor szükségük van rá. Vagy rám. És közben akaratlanul ők is segítenek nekem, hogy ne veszítsem el a motivációmat és továbbra is akarjam csinálni.

Tudnotok kell, hogy nagyon nem könnyű az egyetem. És lányként még nehezebb. Amikor a sokadik olyan tárgyadat tanulod, amivel igazából nem is akarsz foglalkozni később, de muszáj, hogy kapjál diplomát, nehéz fenntartani az akarást. Mert ez akarás kérdése elsősorban. Sok évfolyamtársam kibukott, többen másodszorra kezdték meg, reménykedve hogy most sikerülni fog. Velem ez nem történhet meg. Legalábbis nagyon kell akarnom ezt, hogy így legyen.

Ezért határoztam el, hogy most be fogok járni, jobban fogom akarni mint eddig. De nem akarom a közösségi életet feladni. A seniorkodást sem. Mert ezek tartanak életben, tartják bennem életben az akarást.

Holnap este vártúra lesz. Már várom ezt is. Lehet sok érdekeset mesélni, és persze a Vár sem egy utolsó szempont.

Törpés feeling

Kitalálták az okosok az idei gólyatábor feelingjét is. Törpös. Először a Hófehérke féle törpökre gondoltam, de aztán jöttem csak rá, hogy lehetnek bányásztörpök, lehet Gimli a Gyűrűk Urából, meg még sok minden egyéb.

De hogy miért is fontos ez most? Mert idén engem ért a megtiszteltetés, hogy a gólyatábor dekorját megcsináljam. :D Ennek most örülök. Nagyon is. Persze nem egyedül fogom megcsinálni, hanem én felelek érte.

Elsőként itt egy kép, hogy hogy mire is gondoltam:

Nagyon sok minden van a fejemben, úgyhogy most megyek és megvalósítom őket.

Rossz kedv

Mostanában semmi sem jön össze. Nem sikerült túl jól a félévzárás, de hát ezzel most már nem tudok mit kezdeni. Remélem kapok kollégiumot. Nagyon jó ott lakni.

Szülinap ünneplés

Eljött idén is a nap, amikor egy évvel idősebb lettem. Most először vagyok úgy vele, hogy nem örülök neki. Kereken 20 év... Olyan durván hangzik. Vége a tinédzser éveknek, a hülyüléseknek, és jönnek a húszas évek. Bennem van, hogy kezdeni kéne valamit az életemmel, valami célt találni neki, egy álmot, amit megvalósíthatok. Vagy legalábbis megpróbálhatok megvalósítani. Furcsa, hogy egyik napról a másikra teljesen megváltozik bennünk valami. Sokkal öregebbnek érezzük magunkat, pedig egy este választ el az előző énünktől, amikor még tinik voltunk. Kérdem én, mi változik meg ennyire egy éjszaka leforgása alatt? Csak a társadalom által belénk táplált számok változnak, mi még ugyanazok az emberek vagyunk. Csak ilyenkor mindenki megijed, de mégis miért? Azért mert egy számmal többet mondunk ha megkérdezik a korunkat még nem kell depresszióba esni... De ha valakit ennyire zavar, akkor tagadja inkább le. :)