Elsőnek Viki, aki először érkezett meg, egész jó indiános jelmezben. Belinkeltem a blogját is, remélem nagyon jó barátok leszünk.:
És íme egy bolondos kép rólam:
Végül annyit, hogy remélem jövőre is mehetek rendezni. :)
2009. augusztus 26., szerda
Gólyatábor 2009
Húúúh, hát ezt álmodni sem mertem volna. Nagyszerű volt seniorként részt venni rajta. Délután szállingózni kezdtek a gólyák, és a nap végére már sokuk nem volt ismeretlen nekem. Szert tettem pár igazán jó ismeretségre, amiből nagyon jó barátságok születhetnek. És persze sokat segítettem, sok tanácsot osztottam, és szerintem megszerettek minket. Pár képpel szeretném prezentálni a hetet.
Elsőnek Viki, aki először érkezett meg, egész jó indiános jelmezben. Belinkeltem a blogját is, remélem nagyon jó barátok leszünk.:
És íme egy bolondos kép rólam:
Végül annyit, hogy remélem jövőre is mehetek rendezni. :)
Elsőnek Viki, aki először érkezett meg, egész jó indiános jelmezben. Belinkeltem a blogját is, remélem nagyon jó barátok leszünk.:
És íme egy bolondos kép rólam:
Végül annyit, hogy remélem jövőre is mehetek rendezni. :)
2009. június 27., szombat
Senior lettem :)
Végre senior lettem egy táborban, Velencén. Nagyon jó volt ez a hétvége, és sok ismerős és akkor még nem ismerős arccal együtt töltöttük. Sokan voltunk. És sokan lettünk seniorok. Mi leszünk azok, akik az idei gólyatáborban legközvetlenebb kapcsolatban leszünk a gólyákkal. Már várom. Nem tudom milyen lesz. Tudom, hogy gólyaként nagyon jó volt, viszont már érzem belül, hogy ez jobb lesz. És már a feelinget is kitaláltuk. Indiános. Egész sok mindent ki lehet belőle hozni, szóval hajrá gólyák. Mi felkészülten várunk titeket.
2009. június 8., hétfő
BME-VIK Gólyatábor 2008
Sok ismerősöm már izgatottan várja, hogy kiderüljön, jövőre ő is BME-VIK-es gólya lesz-e. Annyit kérdezősködtek, hogy inkább cikket írok az élményeimről, és csak a linket küldhessem el nekik a gólyatáborról.
Ave kollégák!
Ez volt a gólyatábori meghívó megszólítása. Ave! Eleinte megijedtem tőle, hogy mi a francért ugratnak minket. Akkor még teljesen magányosan és megszeppenve kezdtem el olvasni a szobámban a meghívó sorait. Nem értettem, miért kell magunkkal vinni sisakot, pajzsot és dárdát, de azért engedelmeskedtem a senioroknak(ők a gólyatábor nálunk idősebb rendezői), mi van ha nem engednek be. És milyen jól tettem.
Kis félelemmel indultam el otthonról, mit fogok én ott csinálni egyedül, ráadásul annyi fiú között. De aztán az állomáson és a vonaton egyből kiszúrtuk egymást, és nagyszerű témaindító volt. Te is a BME-VIK gólyatáborba jössz?
A vonat indulása előtt pár perccel már egész nagy tömeg sisakos, lándzsás várta a vonatot, mondani sem kell furcsán néztek ránk az emberek. Csoda, hogy a biztonságiak nem tereltek ki minket.
Vonatúton már én is egy négyes csapatban beszélgettem, ki honnan jött, mit szeret, hobbik, persze mindezt egy jó hűs sör mellett. Vagyis több mellett. Mire odaértünk, teljesen feloldódtam, és jól éreztem magam.
Az állomáson a seniorok vártak, és lekísértek minket a táborba. A fiúk kedvesek voltak, és vitték a cuccaimat, hiszen úgyis kevés a lány. Majdnem megint elkezdtem aggódni ezen, amikor észrevettem, hogy tényleg mennyi fiú van itt, de aztán pár órával később megoldódott.
Kipakolás után levittek a tóhoz (nagyon szép az a tó), és csodák csodájára ott voltak az ELTE-s lányok. Kicsit fellégeztem, hogy nem mindenki arra az 50 lányra akar nyomulni majd. Innentől ugyanúgy telt szinte minden nap. Reggeli józanodás a parton, napozás, fürdés, ebéd, még egy kis chill out, aki akart elmehetett túrázni is, majd este buli.
Hát ebből állt a BME-VIK 2008 gólyatáborom.
Utólag belegondoltam, hogy én meg majdnem nem mentem el... Kár lett volna.
És jut eszembe: Játszani öröm!!! :)
egy leendő másodéves hallgató
Ave kollégák!
Ez volt a gólyatábori meghívó megszólítása. Ave! Eleinte megijedtem tőle, hogy mi a francért ugratnak minket. Akkor még teljesen magányosan és megszeppenve kezdtem el olvasni a szobámban a meghívó sorait. Nem értettem, miért kell magunkkal vinni sisakot, pajzsot és dárdát, de azért engedelmeskedtem a senioroknak(ők a gólyatábor nálunk idősebb rendezői), mi van ha nem engednek be. És milyen jól tettem.
Kis félelemmel indultam el otthonról, mit fogok én ott csinálni egyedül, ráadásul annyi fiú között. De aztán az állomáson és a vonaton egyből kiszúrtuk egymást, és nagyszerű témaindító volt. Te is a BME-VIK gólyatáborba jössz?
A vonat indulása előtt pár perccel már egész nagy tömeg sisakos, lándzsás várta a vonatot, mondani sem kell furcsán néztek ránk az emberek. Csoda, hogy a biztonságiak nem tereltek ki minket.
Vonatúton már én is egy négyes csapatban beszélgettem, ki honnan jött, mit szeret, hobbik, persze mindezt egy jó hűs sör mellett. Vagyis több mellett. Mire odaértünk, teljesen feloldódtam, és jól éreztem magam.
Az állomáson a seniorok vártak, és lekísértek minket a táborba. A fiúk kedvesek voltak, és vitték a cuccaimat, hiszen úgyis kevés a lány. Majdnem megint elkezdtem aggódni ezen, amikor észrevettem, hogy tényleg mennyi fiú van itt, de aztán pár órával később megoldódott.
Kipakolás után levittek a tóhoz (nagyon szép az a tó), és csodák csodájára ott voltak az ELTE-s lányok. Kicsit fellégeztem, hogy nem mindenki arra az 50 lányra akar nyomulni majd. Innentől ugyanúgy telt szinte minden nap. Reggeli józanodás a parton, napozás, fürdés, ebéd, még egy kis chill out, aki akart elmehetett túrázni is, majd este buli.
Hát ebből állt a BME-VIK 2008 gólyatáborom.
Utólag belegondoltam, hogy én meg majdnem nem mentem el... Kár lett volna.
És jut eszembe: Játszani öröm!!! :)
egy leendő másodéves hallgató
2009. május 21., csütörtök
Kezdés
Sziasztok!
A Műszaki Egyetem villanykarán tanulok mérnök informatikusnak. És igen, lányként. Néha pozitív ez a tény, de többször érzem inkább hátránynak a nememet. De ilyen az élet, én meg nem fogok megfutamodni.
Amikor először idejöttem, meglepődtem, hogy tényleg ilyen kevés a lány. Oké, hogy olvastam, hogy 90-95% fiú jár ide, de azért gólyatáborban sokkolt a dolog elég rendesen. Míg a fiúkat szivatták, nekünk vitették a cuccainkat, kaptunk pezsgőt, külön elbeszélgettek velünk kétszer is. Egyszer lányok, egyszer pedig a tanárok. Elsőre nagyon jó benyomást tett és elkezdtem örülni, hogy milyen jó sorom lesz itt.
Az első 1-2 hónapban is folytatódott. Amikor mentünk órára, egy csapatnyi fiú vett körül, előreengedtek a liftben, beiratkozásnál, állandóan törődött valaki a koliban a lányszobával (szintenként átlagosan egy lányszoba van, a 16-ból)...
Aztán elkezdtem érezni a negatív hatásokat. Akármikor bekerültem egy új társaságba, rögtön 2-3 fiú rámmászott. Állandóan tudta az egész koli a szerelmi életemet, persze nem teljesen az igazat, sok tanár nem szereti a lányokat és az a véleményük, hogy villanykarra csak fiúk járhassanak, emiatt többször is intrika ért órán is, és ZH-n is hátrány volt. Meg ilyen apróságok is, minthogy gyakorlatról ha hiányoztam, engem nem tudtak beírni, mert feltűnő lett volna ha egy lány sincs a teremben, mégis szerepel egy lánynév a jelenléti íven.
De a legfőbb hátrány, hogy nagyon sok villanykaros fiú úgy vélekedik, hogy villanykaros lánnyal sosem kezd ki.
Nekünk pár lánynak elég nehéz emiatt párt találni. Ugyebár időnk nagyon nagy részét köztük töltjük, ha kari buli van, akkor olyan vendégkart hívnak ahol lányok vannak, ha bulizni megyünk, akkor körülvesz a sok villanykaros fiú, akik csak haverok, de emiatt nem jönnek oda mások. Haza alig járunk (én legalábbis, mert kolis vagyok), így nem nagyon marad más választás, csak egy villanykaros fiút összeszedni. De ők meg nem akarnak minket... Ördögi kör nemde? :)
Nekem szerencsém volt egyikükkel, de hát amikor összejöttünk, akkor is a hátam mögött mentek neki a "jótanácsok", hogy mit csináltam, kivel, mikor, meddig, és vigyázzon velem mert kurva vagyok, meg ilyesmik, csak én már rég elmondtam neki ezt, mikor hallotta másoktól. Fő az őszinteség. Itt máshogy nem lehet. Ha a közeli barátaiddal nem vagy őszinte, akkor értesül a pletykákból, ami meg háát valljuk be csak félig szokott igaz lenni jó esetben...
Néha nagyon átkozom ezek miatt, hogy lány vagyok. Hiába kerülök be egy társaságba, és értetem meg velük, hogy csak barátság, akkor is máshogy viselkednek velünk. Oké, előttem ne beszélgessenek a Wc-zéséi szokásaikról, meg ne játszanak fingóversenyt, de ne nézzenek már le, mert lány vagyok és nem érthetek az informatikához.
Eddig az összes barátomat meglepte, hogy magamnak telepítem a gépet, szeretek számítógépes játékokkal játszani és beszélgetni róluk, meg a gépekről is, össze tudom szerelni a gépem, stb...
Úgy érzem sokszor, hogy 2x annyit kell bizonyítanom, mint a fiúknak, hogy feleannyira is elismerjék amit csináltam.
De nem adom fel. Meg persze az egyetem sem a legkönnyebb. Amikor pl fizikából 90% megbukik, már nem hiszem, hogy a diákok a hülyék... Ez sem könnyíti meg az életet.
Annyit még a kollégiumról, hogy nagyon jó közélet alakult itt ki. Magunknak szervezzük a gólyatábort, gólyabált, nagyon sok bulit, a hét minden napján kinyit egy vagy több kör, ezek kaját árulnak, vagy italt; van felező bálunk, szakestünk, szóval csomó tök jó dolog. Én is sok kör munkájában részt veszek, akár mint sima nigger, akár mint felelős. Nagyon jól kiépített gazdasági rendszere van a kollégiumnak, egy csomó cég, alapítvány, társaság, amik támogatni tudják ezeket. Majd még erről is írni fogok.
Azt hiszem bevezetésnek ennyit, írni fogok mindenről, ami eszembe jut. Mivel jön a nyár, és vége a sulinak, nem nagyon ezzel a témával kezdem. Csak amikor eszembe jut róla valami. :)
A Műszaki Egyetem villanykarán tanulok mérnök informatikusnak. És igen, lányként. Néha pozitív ez a tény, de többször érzem inkább hátránynak a nememet. De ilyen az élet, én meg nem fogok megfutamodni.
Amikor először idejöttem, meglepődtem, hogy tényleg ilyen kevés a lány. Oké, hogy olvastam, hogy 90-95% fiú jár ide, de azért gólyatáborban sokkolt a dolog elég rendesen. Míg a fiúkat szivatták, nekünk vitették a cuccainkat, kaptunk pezsgőt, külön elbeszélgettek velünk kétszer is. Egyszer lányok, egyszer pedig a tanárok. Elsőre nagyon jó benyomást tett és elkezdtem örülni, hogy milyen jó sorom lesz itt.
Az első 1-2 hónapban is folytatódott. Amikor mentünk órára, egy csapatnyi fiú vett körül, előreengedtek a liftben, beiratkozásnál, állandóan törődött valaki a koliban a lányszobával (szintenként átlagosan egy lányszoba van, a 16-ból)...
Aztán elkezdtem érezni a negatív hatásokat. Akármikor bekerültem egy új társaságba, rögtön 2-3 fiú rámmászott. Állandóan tudta az egész koli a szerelmi életemet, persze nem teljesen az igazat, sok tanár nem szereti a lányokat és az a véleményük, hogy villanykarra csak fiúk járhassanak, emiatt többször is intrika ért órán is, és ZH-n is hátrány volt. Meg ilyen apróságok is, minthogy gyakorlatról ha hiányoztam, engem nem tudtak beírni, mert feltűnő lett volna ha egy lány sincs a teremben, mégis szerepel egy lánynév a jelenléti íven.
De a legfőbb hátrány, hogy nagyon sok villanykaros fiú úgy vélekedik, hogy villanykaros lánnyal sosem kezd ki.
Nekünk pár lánynak elég nehéz emiatt párt találni. Ugyebár időnk nagyon nagy részét köztük töltjük, ha kari buli van, akkor olyan vendégkart hívnak ahol lányok vannak, ha bulizni megyünk, akkor körülvesz a sok villanykaros fiú, akik csak haverok, de emiatt nem jönnek oda mások. Haza alig járunk (én legalábbis, mert kolis vagyok), így nem nagyon marad más választás, csak egy villanykaros fiút összeszedni. De ők meg nem akarnak minket... Ördögi kör nemde? :)
Nekem szerencsém volt egyikükkel, de hát amikor összejöttünk, akkor is a hátam mögött mentek neki a "jótanácsok", hogy mit csináltam, kivel, mikor, meddig, és vigyázzon velem mert kurva vagyok, meg ilyesmik, csak én már rég elmondtam neki ezt, mikor hallotta másoktól. Fő az őszinteség. Itt máshogy nem lehet. Ha a közeli barátaiddal nem vagy őszinte, akkor értesül a pletykákból, ami meg háát valljuk be csak félig szokott igaz lenni jó esetben...
Néha nagyon átkozom ezek miatt, hogy lány vagyok. Hiába kerülök be egy társaságba, és értetem meg velük, hogy csak barátság, akkor is máshogy viselkednek velünk. Oké, előttem ne beszélgessenek a Wc-zéséi szokásaikról, meg ne játszanak fingóversenyt, de ne nézzenek már le, mert lány vagyok és nem érthetek az informatikához.
Eddig az összes barátomat meglepte, hogy magamnak telepítem a gépet, szeretek számítógépes játékokkal játszani és beszélgetni róluk, meg a gépekről is, össze tudom szerelni a gépem, stb...
Úgy érzem sokszor, hogy 2x annyit kell bizonyítanom, mint a fiúknak, hogy feleannyira is elismerjék amit csináltam.
De nem adom fel. Meg persze az egyetem sem a legkönnyebb. Amikor pl fizikából 90% megbukik, már nem hiszem, hogy a diákok a hülyék... Ez sem könnyíti meg az életet.
Annyit még a kollégiumról, hogy nagyon jó közélet alakult itt ki. Magunknak szervezzük a gólyatábort, gólyabált, nagyon sok bulit, a hét minden napján kinyit egy vagy több kör, ezek kaját árulnak, vagy italt; van felező bálunk, szakestünk, szóval csomó tök jó dolog. Én is sok kör munkájában részt veszek, akár mint sima nigger, akár mint felelős. Nagyon jól kiépített gazdasági rendszere van a kollégiumnak, egy csomó cég, alapítvány, társaság, amik támogatni tudják ezeket. Majd még erről is írni fogok.
Azt hiszem bevezetésnek ennyit, írni fogok mindenről, ami eszembe jut. Mivel jön a nyár, és vége a sulinak, nem nagyon ezzel a témával kezdem. Csak amikor eszembe jut róla valami. :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)